Curtis Stigers: Zene a léleknek – Miért nem csak a puristáké a jazz?

Curtis Stigers: Zene a léleknek – Miért nem csak a puristáké a jazz?

Az eklektikus zenei megközelítéséről ismert amerikai zenész, Curtis Stigers egy friss interjúban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a magát „jazzrendőrnek” nevező zenész elfogadta-e. E bizonytalanságok ellenére nyugodt marad, és keveset törődik a puristák véleményével. Számára egyértelműen a dalokon és az általuk elmondott történeteken van a hangsúly, ahelyett, hogy elveszne a kategóriákban és a kiadókban. Közel 50 éves tanulási, gyakorlási, játék-, ének- és írási tapasztalattal a Stigers sokrétű karriert épített fel, amely egyesíti a jazz, pop, soul, blues, country és folk elemeit. Nem a jazz-puristáknak játszik, hanem önmagának és közönségének, ami kiemeli belső zenei szabadságát. Erről számol be Saarbrücken újság.

A jazz, az egyik központi zenei stílus, amely a Stigereket is inspirálja, az Egyesült Államok déli részének afroamerikai közösségeiben, különösen New Orleansban gyökerezik. Ez a zenei stílus a 19. század végén alakult ki az afrikai ritmusok, az európai harmóniák és az őshonos zenei hagyományok, mint például a blues és a ragtime fúziója révén. A jazzt az improvizáció különleges öröme és az érzelmi kifejezőkészség jellemzi. A stílus nem fix, hanem lehetővé teszi a zenészeknek, hogy spontán módon alkossanak új dallamokat és variációkat. A Zene nerd A jazzt a pillanat élő zenéjeként írják le, amelyet az alkotói szabadság és a stílusos sokszínűség jellemez.

A jazz fejlődése

A 20. században a jazz számos stílussá fejlődött, köztük a swing, a bebop és a fusion. A „jazz” kifejezés szorosan kapcsolódik az élethez való hozzáálláshoz, amelyet a spontaneitás, a kreativitás és a kifejezésmód jellemez. A kifejezés eredetével kapcsolatos egyik elmélet a „jázm” szleng kifejezésre utal, amely az „energiát” vagy az „életerőt” írja le. A jazz folyamatosan fejlődött, a New Orleans-i első utcazenészektől napjainkig, ahol számos országban, köztük Németországban is aktív és élénk művészeti forma. Az 1920-as években a jazz Németországban is megtalálta a helyét, de a nemzetiszocializmusban „elfajzott zeneként” üldözték. A második világháború után ott élte reneszánszát, amerikai megszálló csapatok támogatásával.

Ma a jazz elismert művészeti forma, amelyet számos fesztivál és aktív színtér jellemez. A jazz alapvető hangszerelése a szaxofontól és trombitától a zongorán át a dobokig és egyebekig terjed, és a jazzt alkotó különböző stílusok közé tartozik az acid jazz, a cool jazz, a latin jazz és még sok más. Olyan híres zenészek, mint Louis Armstrong, Miles Davis és Ella Fitzgerald jelentősen hozzájárultak a jazz népszerűségéhez és fejlődéséhez.