A sors szálai: Két nő, egy fájdalom – Kortárs tanúk történetei

A sors szálai: Két nő, egy fájdalom – Kortárs tanúk történetei

2025. június 9-én több sajtóorgánum is beszámol Marie-Louise Gloesener-Jacqué és Natalia Sanchez megrázó élettörténetéről, két nőről, akik különböző hátterűek ellenére közös gyászon és identitáson osztoznak. A 82 éves luxemburgi Gloesener-Jacqué és az 50 éves chilei Sanchez apáik brutalitárius sorsán keresztül köti össze tapasztalataikat, akiket a totalitárius kormányok liberális meggyőződésük miatt üldöztek.

Míg Gloesener-Jacqué apja meghalt a Groß-Rosen koncentrációs táborban, Sanchez apja szörnyű kínzások után tért vissza. Sorsuk jól szemlélteti, hogy a különböző országokban élő emberek tapasztalatai mennyire hasonlóak az autokráciákkal és diktatúrákkal szembesülve. Gloesener-Jacqué és Sanchez körülbelül nyolc éve találkozott Luxembourgban, és ezeken a közös tapasztalatokon alapuló szoros barátság alakult ki. A „Stories from Duerf” projektet Sanchez színházi tanár és Lex Gillen kulturális munkás irányította kortárs szemtanúk kikérdezése és történeteik rögzítése érdekében.

A „Duerf történetek” projekt

A projekt célja az 1950 előtt születettek beszámolóinak összegyűjtése és a vidéki élet kézzelfoghatóvá tétele. Gloesener-Jacquét testvére, Roger ösztönözte a részvételre, aki szintén aktív volt a projektben. Gyermekként 1943 áprilisában családjával együtt deportálták, és nagybátyjánál nőtt fel Mamerben, ahol azt hitte, a családja vele van. A háború után édesanyjával visszatért Holzemre, ami súlyos érzelmi terhet rótt rá.

Történeteik nemcsak személyes szenvedéseiket tükrözik, hanem a náci uralom hatásait is, amely sötét fejezetet hagyott hátra Luxemburgban. A náci rezsimet nemcsak a másként gondolkodók üldözése jellemezte, hanem olyan társadalmi intézkedéseket is bevezettek, amelyeket eleinte pozitív változásként fogtak fel. Ennek ellenére a következmények pusztítóak voltak: a családtagok elvesztése, a diktatúra okozta elszigeteltség a mai napig mély sebeket hagy az érintettek életrajzában.

A memória és a feldolgozás igénye

Gloesener-Jacqué többször is hangsúlyozta, mennyire fontos életrajzának rögzítése a múltjával való megegyezéshez. „Ez egy lépés a helyes irányba” – mondja, különösen akkor, amikor a menekült gyerekek ismét egy tragikus valóság részei. Történeteik főszereplői közül azonban sokan úgy döntöttek, hogy érzelmi vagy jogi okokból visszavonják jelentésüket. Roger Jacqué, aki a koncentrációs táborban szerzett brutális élményeiről számolt be, nem sokkal a felvételek után meghalt, ami tovább hangsúlyozza a kortárs szemtanúk által továbbadott történetek fontosságát.

Sanchez már az összegyűjtött életrajzok esetleges színpadi adaptációján gondolkodik, hogy még szélesebb körben mutassa be ezeket a történeteket. Az „Aus dem Duerf. Liewensmodelle” könyv már tartalmazza Gloesener-Jacqué és testvére megindító történeteit, és a múlt fontos tanúságtételének tekintik. Lex Gillen hangsúlyozza, hogy az ilyen narratívák közzététele elengedhetetlen az emlékek megőrzéséhez és a múlt tudatosításához.

Tekintettel a jelenlegi geopolitikai helyzetre, egyre sürgetőbb az ilyen történetek elmondása. A nacionalista és tekintélyelvű tendenciák újjáéledése a világ különböző részein egyre nélkülözhetetlenebbé teszi a történelemmel és annak tanulságaival való foglalkozást. Ahogy a társadalmak tovább fejlődnek, a történelemre való emlékezés és a vele való foglalkozás kérdése továbbra is központi kérdés.https://www.wort.lu/panorama/du-weess-dass-doheem-nach-eent-op-iech-waart/68810234.html https://www.dhm.de/lemo/kapitel/ns-regime