Cordon Sanitaire: Német út a jobboldali szélsőséges pártok ellen?

Cordon Sanitaire: Német út a jobboldali szélsőséges pártok ellen?

A médiában a jobboldali pártokkal való bánásmódról folyó vitában Belgium több szempontból is felkelti a figyelmet. A „cordon sanitaire médiatique” nevű médiatűzfalat 30 évvel ezelőtt vezették be, és azóta döntő mértékben hozzájárult ahhoz, hogy egyetlen jobboldali szélsőséges párt se tudja megvetni a lábát a vallon parlamentben. A trailer-ruhr.de szerint a vallon média, különösen az RTBF közszolgálati műsorszolgáltató, következetesen úgy döntött, hogy nem kínálnak platformot ezeknek a pártoknak.

Ez a célzott kizárás, amely nem tartalmazza az élő interjúkra vagy talkshow-kra való meghívást, azt jelentette, hogy a jobboldali szélsőséges jelöltek, mint például a „Chez Nous”, a szavazatok kevesebb mint 2%-át kapták a legutóbbi választásokon. Ezzel szemben Flandriában a jobboldali konzervatív Nieuw-Vlaamse Alliantie és a jobboldali szélsőséges Vlaams Belang a szavazatok mintegy 20%-át kapta. Ez az eltérés kérdéseket vet fel a jobboldali pártok legitimitásával kapcsolatban, ahogy Léonie de Jonge politológus megjegyzi a médiaalkotókról szóló tanulmányában.

A Cordon Sanitaire eredete

A társadalmi és demokratikus felelősségnek is tekintett „cordon sanitare” eredete az 1990-es évek elejére nyúlik vissza. Akkoriban az 1991-es választások után újjáéledt a kifejezés. A cél az volt, hogy megakadályozzák a szélsőjobboldallal való együttműködést, miután a Vlaams Blok jelentős sikereket ért el. Jean-Pierre Jacqmin, az RTBF igazgatója megerősítette, hogy ezt a gyakorlatot sok francia újságíró érthetetlennek tartja. Példa erre Géraldine Maillet, aki a „Touche pas à mon poste” című műsorban a szélsőjobboldali eszmék hatását taglalta, míg Jim Nejman az LN24-től kifejtette, hogy az „egészségügyi kordon” nem támogatja a belga médiában létező veszélyes ideológiákat.

Ezt a kordont jogilag nem támadták meg, és az Államtanács 1999-ben megerősítette. Érdekes módon ez a szabályozás nem csak a szélsőjobboldali pártokra vonatkozik, hanem a fundamentalista iszlám álláspontokra is alkalmazták, míg a szélsőbaloldali csoportokat ez nem érinti. Szakértők azonban arra figyelmeztetnek, hogy a társadalmi problémák, mint a magas munkanélküliségi ráta és az alacsony átlagjövedelem táptalajként szolgálhatnak a jobboldali populista hozzáálláshoz.

Összehasonlítás más országokkal

A nemzeti határokon átívelő pillantás azt mutatja, hogy az AfD németországi médiajelenléte jelentősen eltérő képet fest. Itt a jobboldali populista tartalmak számára előnyös a kiterjedt jelentés. Björn Höcke esete, aki 2015-ben egy talkshow-ban mutatta be „hazafias attitűdjét”, példaértékű az ilyen médiaszereplések befolyására. Az egyik megvitatás alatt álló javaslat egy hasonló „kordon” bevezetése Németországban az AfD médiajelenlétének csökkentése érdekében. Luxemburgban például a „fórumot” bírálják amiatt, hogy két évig nem biztosított platformot a jobboldali populista ADR-nek, holott ez a párt a legutóbbi választásokon a szavazatok 10 százalékát szerezte meg.

Összefoglalva, a belga médiapolitika szemlélteti, hogy a média milyen döntő befolyást gyakorolhat a politikai tájra. Míg Vallónia a média hatékony felhasználásával felelősségteljesen bánik a szélsőjobboldallal, továbbra is kérdés, hogy más országokban is be lehetne-e vezetni hasonló modelleket a felemelkedésük kontrollálására. Míg Belgium több évtizedes tapasztalatot tudhat magáénak a „cordon sanitaire” kapcsán, más országoknak, például Németországnak szembe kell nézniük azzal a kihívással, hogy tanuljanak ezekből az eredményekből.